2014. július 2., szerda

11.Fejezet: Remény

Niall szemszöge:

Korán reggel indult a gépünk vissza Londonba. Kaptunk egy kis szünetet a koncertsorozat között. Azon filóztam hogyan tudnám magamhoz közelebb tartani. A szívem azt súgta ő az. Amikor ránézek a szívem kétszer gyorsabban ver és az ajkai. Ohh az a szép szája, ha tehetném már rég megcsókoltam volna. A mosolya pedig ellenállhatatlan. A telefonom csörgése rántott vissza.
Diana szemszöge:
Másnap reggel amikor felkeltem Katy az ágyában aludta az igazak álmát ezért nem is zavartam. Lementem a konyhába ahol készítettem egy bögre teát. Sohasem voltam a kávé híve pláne, hogy csak 17 vagyok. A telefonom zörgött a pulton. Feloldottam a képernyőt és meglepődve láttam, hogy a sulitól jött. 'Tisztelettel értesítjük, hogy az ösztöndíj megnyerhető egy egyszerű felvételivel amit 2014.04.16-án tartunk 11:00-tól a Milánói Művészeti Gimnáziumban. Várjuk....' gyorsn végigfutottam rajta majd lefagytam. Ez azt jelenti, hogy.. "Katy kelj fel most azonnal!!" üvöltöttem. Felrohantam úgy ahogyan még sohasem és lerántottam a barátnőmről a takarót. "Kelj fel most azonnal!" mondatm mégegyszer.  "Mi van? Fáradt vagyok. Nem várhat?" ránéztem majd ezt mondtam: "3...2...1.." "Jól van már figyelek." felült az ágyában. "Az ösztöndíjért holnap akarnak megnézni. Ez tudod mit jelent?" kérdeztem miközben az ágyon ugráltam mint egy kisgyerek. "Nem." mondta majd sóhajtott. "Indulnunk kell még délelőtt, hogy tudjak készülni!!!" leszálltam mellőle és átrohantam az ideiglenes szobámba. Gyors zuhanyt vettem, fogat mostam majd felvettem egy szettet. Kinéztem az ajtón és lekiabáltam a földszintre. "Csomagolj már vagy itt hagylak!" mondtam. Bár neki mind1 volt hiszen a saját otthona. Öszedobáltam a cuccaimat amilyen gyorsan csak tudtam. Majd mikor készen voltam egy utolsó pillantást vetettem magamra, hogy jól nézek ki. Levittem nehéz bőröndöm és a táskámat. Legnagyobb meglepetésemre a barátnőm már ott állt indulásra készen. "Ezt hogyan csinálod?" kérdeztem mire ő csak vállat vont. Katy hagyott egy üzenetet szüleinek hogy visszarepültünk és hogy majd jön meg stb."Viszlát Róma. Csodás volt itt." mondtam.  Egy taxi kivitt minket a reptérre majd mikor legközelebb a bőröndömért nyúltam már Milánó utcáin autóztunk. Kifizettem az utat majd beléptem a házba. Katy már hazament ezért egyedül maradtam. Adele valószínüleg a barátjánál van. Unatkoztam és nem volt kedvem pakolni ezért felhívtam az egyetlen embert aki eszembe jutott, hogy ígéretet tettem neki. "Halló?" szólt bele a telefonba. "Szia Niall!" mondtam. "Hey hercegnő." mosolyogtam. "Mióta hívsz te engem így?" pirultam el bár ő ezt nem láthatta. "Mostantól. Miért hívtál?" talán rosszkor hívtam?? "A. mert megígértem B. nagy hírem van." "Kíváncsi vagyok." hallottam.  "Talán megyek Londonba." mondtam szerényen. "Na neeee. Komolyan mondod? Hogyan?" láttam magm előtt ahogyan örül. "Ösztöndíj. Ha minden jól megy jövőhéten már átiratkozhatok." "Hát ez óriási. Akkor látlak valamikor?" "Lassan a testel még nem biztos, de amúgy bármikor." kuncogtam. "Juuuupppiiii." nevetett és én is. " De ha szeretnéd hogy menjek akkor most le kell hogy rakjalak, mert gyakorolnom kell." mondtam mintha az anyja lennék. "Igenis!" "Rendben akkor szia. Majd még dumálunk." "Persze szia." ezzel megszakítottam a vonalat....

U.t: Köszönöm szépen az 1 szem kommentelőt. Néha írok majd részeket. ;) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése