11.Fejezet: Remény

Niall szemszöge:

Korán reggel indult a gépünk vissza Londonba. Kaptunk egy kis szünetet a koncertsorozat között. Azon filóztam hogyan tudnám magamhoz közelebb tartani. A szívem azt súgta ő az. Amikor ránézek a szívem kétszer gyorsabban ver és az ajkai. Ohh az a szép szája, ha tehetném már rég megcsókoltam volna. A mosolya pedig ellenállhatatlan. A telefonom csörgése rántott vissza.

Diana szemszöge:
Másnap reggel amikor felkeltem Katy az ágyában aludta az igazak álmát ezért nem is zavartam. Lementem a konyhába ahol készítettem egy bögre teát. Sohasem voltam a kávé híve pláne, hogy csak 17 vagyok. A telefonom zörgött a pulton. Feloldottam a képernyőt és meglepődve láttam, hogy a sulitól jött. 'Tisztelettel értesítjük, hogy az ösztöndíj megnyerhető egy egyszerű felvételivel amit 2014.04.16-án tartunk 11:00-tól a Milánói Művészeti Gimnáziumban. Várjuk....' gyorsn végigfutottam rajta majd lefagytam. Ez azt jelenti, hogy.. "Katy kelj fel most azonnal!!" üvöltöttem. Felrohantam úgy ahogyan még sohasem és lerántottam a barátnőmről a takarót. "Kelj fel most azonnal!" mondatm mégegyszer.  "Mi van? Fáradt vagyok. Nem várhat?" ránéztem majd ezt mondtam: "3...2...1.." "Jól van már figyelek." felült az ágyában. "Az ösztöndíjért holnap akarnak megnézni. Ez tudod mit jelent?" kérdeztem miközben az ágyon ugráltam mint egy kisgyerek. "Nem." mondta majd sóhajtott. "Indulnunk kell még délelőtt, hogy tudjak készülni!!!" leszálltam mellőle és átrohantam az ideiglenes szobámba. Gyors zuhanyt vettem, fogat mostam majd felvettem egy szettet. Kinéztem az ajtón és lekiabáltam a földszintre. "Csomagolj már vagy itt hagylak!" mondtam. Bár neki mind1 volt hiszen a saját otthona. Öszedobáltam a cuccaimat amilyen gyorsan csak tudtam. Majd mikor készen voltam egy utolsó pillantást vetettem magamra, hogy jól nézek ki. Levittem nehéz bőröndöm és a táskámat. Legnagyobb meglepetésemre a barátnőm már ott állt indulásra készen. "Ezt hogyan csinálod?" kérdeztem mire ő csak vállat vont. Katy hagyott egy üzenetet szüleinek hogy visszarepültünk és hogy majd jön meg stb."Viszlát Róma. Csodás volt itt." mondtam.  Egy taxi kivitt minket a reptérre majd mikor legközelebb a bőröndömért nyúltam már Milánó utcáin autóztunk. Kifizettem az utat majd beléptem a házba. Katy már hazament ezért egyedül maradtam. Adele valószínüleg a barátjánál van. Unatkoztam és nem volt kedvem pakolni ezért felhívtam az egyetlen embert aki eszembe jutott, hogy ígéretet tettem neki. "Halló?" szólt bele a telefonba. "Szia Niall!" mondtam. "Hey hercegnő." mosolyogtam. "Mióta hívsz te engem így?" pirultam el bár ő ezt nem láthatta. "Mostantól. Miért hívtál?" talán rosszkor hívtam?? "A. mert megígértem B. nagy hírem van." "Kíváncsi vagyok." hallottam.  "Talán megyek Londonba." mondtam szerényen. "Na neeee. Komolyan mondod? Hogyan?" láttam magm előtt ahogyan örül. "Ösztöndíj. Ha minden jól megy jövőhéten már átiratkozhatok." "Hát ez óriási. Akkor látlak valamikor?" "Lassan a testel még nem biztos, de amúgy bármikor." kuncogtam. "Juuuupppiiii." nevetett és én is. " De ha szeretnéd hogy menjek akkor most le kell hogy rakjalak, mert gyakorolnom kell." mondtam mintha az anyja lennék. "Igenis!" "Rendben akkor szia. Majd még dumálunk." "Persze szia." ezzel megszakítottam a vonalat....

U.t: Köszönöm szépen az 1 szem kommentelőt. Néha írok majd részeket. ;) 

Folytassam?

Van értelme folytatnom ezt a blogot?? Gondoltam megkérdezem, hogy olvassa-e valaki. Kérlek 'titeket?' hogy jelezzetek valamit ha vagytok...... köszi

10.Fejezet:Szeretem őt

 

Diana szemszöge:

Úgy éreztem, hogy az idő megállt. A szemébe néztem mintha az lenne az egyetlen dolog amibe kapaszkodhatnék a szakadék szélén. A szívem a torkomban dübörgött, félő volt, hogy meghallja. "Kérlek adj nekem 5 percet és hallgass végig!" kérlelt. A torkom kiszáradt és nem jött ki egy hang sem rajta. "Menned kell és nekem is." mondtam halkan. Nem akartam, hogy valami olyat mondjon amitől még jobban kötődnék hozzá. Egyszer egy srácba belezúgtam és nem mertem neki elmondani, és aztán egy nap összeszedtem a bátorságomat és oda mentem hozzá. Hamarosan összejöttünk. Minden egyes kis mozdulata és tette egyre jobban csak hozzá kötött. Aztán kiderült, hogy két vasat tart a tűzbe. És még nekem kellett elé állnom és szakítani vele. Egy ideig minden dolog rá emlékeztetett, de amikor elköltöztünk új élet, új iskola lett és ez elfeledtette velem. A táncban le tudtam vezetni az érzelmeimet és még most is így van. Soha nem akartam, hogy egy fiú összetörje a szívem ezért a tanulásra koncentráltam,stréber voltam, de aztán a tánc lett a megmentőm.  "Dehogy! Az interjú megvár, amúgy meg semmi kedvem." mondta kedvesen. Odavezetett az ágyhoz és leültünk. Ki akartam bújni a beszélgetés alól. Nem akartam megbántani a hülyeségemmel. Ki tudja talán soha többé nem látom. Kifogások után kutattam az agyamban. "Meg kell keresnem Katyt." mondtam majd lesütöttem a szemeimet. "Katy Liammal van, elvitte haza." fogta a kezébe az enyémet. "Mi? Honnan tudod?" kérdeztem. "Az előbb mondta mielőtt elment volna." Az ajtó felé kaptam a fejem, meglepődést tükrözött az arcom. Ennyire nem figyeltem volna? Pár makacs könnycsepp gördült le az arcomon. Hogy miért? Magam sem tudom, egyszerűen eszembe jutot ez az egész és...ajjh nem is értem saját magamat. Két kezet éreztem az arcomon. Letörölte a könnyeimet. "Miért sírsz?" kérdezte. "Őszintén? Nem tudom. Semminek sincs értelme..." nem hiszem el. Most kitálalok neki. Az összes titkom ami eddig a szívemet nyomta azt rá bíztam. Kezdtem ezzel a srácos sztorival aztán áttértem a táncra majd költözésünk okára. Észre sem vettem de az idő olyan gyorsan repült, hogy este 9 volt mire észleltem. "Az interjú?" szakítottam félbe egy vicces gyerekkori történetemet. "Nem fontos." legyintett. Talán nem is volt interjú, csak elterelés volt. "Nekem mostmár tényleg mennem kéne.. Köszönöm, hogy meghallgattál. Mentek vissza Londonba?" néztem felé. "Nincs mit, szívesen hallgatom a sztorijaidat." felálltam az ágyról. "Nem válaszoltál a kérdésemre." nagyot sóhajtott Niall és elterült az ágyon. "Igen" halk volt a hangja de mégis határozott. Ugyanarra gondolt amire én is. Oda sétált hozzám és átölelt. Szőke tincseit kezdtem el simogatni. "Hát akkor jó utat, talán még látjuk egymást. A fiúktól még elköszönök." mondtam majd a kilincsre tettem a kezemet. Még láttam a szemében, hogy habozik, de aztán csak ennyit mondott. "Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk. Majd hívlak, oké?" rám nézett. Mint mindig gyönyörű kék szemei most különleges árnyalatban pompáztak. Sötétkéken izottak míg az arckifejezése sajnálatot és bánatot fejezett ki. Kiléptem az ajtón és átsétáltam Harry szobájába. Bekopogtam. Nem jött válasz ezért benyitottam. "Hello" mondtam. Senki sem volt a szobában. Hagytam egy cetlit az ágyon azután pedig elhagytam a szállodát. A taxi hazavitt majd kifizettem és rohantam be a házba. "Katy??" körbejártam a házat.
A hűtőn hagyott üzenetet: Liammel partyzni mentem. Majd jövök. K xx
"Moziest!" üvöltottem el magamat. Gyorsan lezuhanyoztam és felkaptam a pizsimet. Találtam ropit meg nutellát a szekrénybe. Letelepedtem a kanapéra és beraktam egy filmet. Már a film felénél járhattam amikor Niallról kezdtem el gondolkodni. Milyért kedvel ennyire? Igaz nekem nagyon is bejön, de ő egy világsztár és mindenhová utazgat. Én pedig csak egy átlagos Milánói táncos lány vagyok... Kikapcsoltam a tv-t meg sem várva a film végét majd felsétáltam az emeletre. Bevágtam magamat az ágyba. Pár perc múlva SMS-em jött. "Látlak még? Bárcsak itt lennél. :s N xx" elmosolyodtam és végre először beismertem, hogy belészerettem. Furcsa véletlen és váratlan érzés. Mintha a szívedet nyomná valami ami csak akkor múlik el ha látod őt. Az agyam nemet parancsolt de a szívem elég erős ahoz, hogy legyőzze. "Holnap hívlak :)" üzentem vissza. Túl fáradt voltam ahoz, hogy megvárjam mit üzen vissza. Teljesen lehetetlen, kézséggel csak álmodozom, de itt vagyok a Földön. Mondtam magamanak utoljára. A kezemben szorongattam a plüss spicc cipőmet és így aludtam el.

Bocsánat, hogy rég nem írtam, csak nem volt ötletem. Remélem azért páran elolvassták. :)

9.Fejezet:Elveszítem?

Diana szemszöge:


 Niall a falba ütött mérgében. "Hey mi a baj?" kérdeztem és végigsimítottam a kezén. "Várj meg kérlek itt és ne mozdulj." mondta remegő hangal. "Rendben." Kisétált a szobából. Talán örökre elvesztettem a bizalmát. Leültem az ágyra. A térdemre támasztottam a könyököm és bámultam kifelé a fejemből. Pár perc után meguntam és átsétáltam a szobából nyíló fürdőbe. Belenéztem a tükörbe, a sminkem elkenődött ezért helyrehoztam. Megmostam az arcomat hideg vízzel azután visszamentem és a teraszajtóhoz léptem. Ott pihent melette egy gitár, valószinű, hogy az övé. A kezembe vettem és kiléptem a napsütötte teraszra. Nem szokásom zenélni vagy egyáltalán a kezmbe venni hangszert. Én táncos vagyok, de attól függetlenül szeretek gitározni. Egy egyszerű dallamot kezdtem el játszani amikor lépteket hallottam. Nem foglalkozva vele kezdtem el énekelni hozzá. Erősen koncentráltam nehogy elszúrjam, mert éreztemott áll mögöttem és engem néz. Majd a mellettem lévő széket kihúzta a helyéről és leült rá....
Niall szemszöge.:
Amint kiléptem a szobám ajtaján elöntött a düh. Tudhattam volna, hogy Harrynek hiába beszélek. Igaz csak most ismertem meg jobban, de akkor is... Talán nem kéne letámadnom Dianát, hogy 'hey azt hiszem belédestem' vagy ilyesmi. De ez most csak a kisebbik gond. Benyitottam Harold szobájába. Sehol sincsen. Ha most ellógott nem tudom mit fogok vele csinálni. Átmentem Louis szobájába. Hogy megmondtam. "Hello Louis egy picit elrabolom Haroldot!" mondtam. "Nem akarok menni." mondta a göndör. "Akkor kimegyek, majd szóljatok ha jöhetek." kacsintott rám és kiment. Amint bevágódott az ajtó elkezdtem beszélni. Semmiképpen sem hangosan nehogy meghallja a lány. "Mi a francot csinálsz Harry?" néztem rá. "Jól van na, ne kapd már fel a vizet!" mondta a földet bámulva. "De hát mit mondtam neked???" mondtam szinte már hisztérikusan. "Figyi, így legalább megmondhatod neki, hogy szereted. És amúgy meg hihetetlenül szar volt a csók." nevetett fel a végén. "Oké és azt is mond már meg nekem, hogy hogyan mondjam meg neki?" már egy picit nyugottabb voltam, de még mindig fel-alá járkáltam a szobában. "Azt már nem tudom. Nagy fiú vagy már meg tudod oldani." "Oké, de ha még egyszer.." mondtam miközben felé mutattam. "Jól van máááááár." átrohantam az é szobámba. Reméltem, hogy ott találom és nem rohant el. A teraszon ült egy széken. A gitárom a kezében volt és énekelt is. Szép barna haját fújta az enyhe nyári szél. Odasétáltam mellé és leültem.
Diana szemszöge:
A dal végéig éreztem a tekintetét magamon. Amikor befejeztem a dalt oldalra néztem amikor is megláttam, hogy mosolyog. "Én..nem akartam, hogy te és Harry miattam...szóval tudod... és" nem tudtam mit akarok mondani. "Mire gondolsz?" húzta össze a szemöldökét. "Hogy veszekedjetek miattam.. " közben letettem a gitárt. "Ugyan..." igaz mosolygott de a szeme égett a tűztől. Éreztem, hogy nekem itt most nincs helyem. "Én most megyek és megkeresem Katyt aztán el is megyünk." jelentettem ki minden érzelem nélkül. "Ne! Kérlek még ne." hangja kétségbeesett volt. "Mennem kell. Nem maradhatok. Feszültséget okozok." mondtam mire felém kapta tekintetét. "Mi? Hogy te?" nevetett rám. "Indulnunk kéne az interjúra!" hallottuk az ajtó felől. Mind a keten besétáltunk a szobába. Liam ott állt indulásra készen. "Liam ne most!" mondta Niall. Éppen átléptem a küszöbön amikor egy kéz húzott vissza a csuklómnál fogva. Pont úgy mint amikor találkoztunk az öltözőjében. Maga felé fordított és...

8.Fejezet: Jobbról jött ütés

Niall szemszöge:

 

Reggel amikor felébredtem egy furcsa érzés fogott el. Izgultam. Hogy miért? Diana miatt. Talán furcsán hangzik, de megfogott. Szép barna haja van ami néha a szemébe lóg és olyan édes amikor zavarban van. Amikor mosolyog nem tudom megálni hogy az ajkait nézzem. Gyorsan kikeltem az ágyból és átrohantam Liamhez. Ő mindig segített ha baj volt. Most is remélem, hogy így lesz. Beléptem a szobába. Liam az ágyon fekve szunyókált. Egy kaján vigyor volt az arcomon majd beugrottam mellé. "Mi a sz...?" nézett fel a párnájából. "Jó reggelt Liam!" köszöntem neki vidáman. "Baj van?" kérdezte. "Nem nincs..illetve..tudod van egy lány aki bejön és félek, hogy én neki nem..mit csináljak?" néztem a kómás barátomra. "Hát talán hívd el randira és akkor kiderül." mondta. "Nem az nem jó..Azt akarom, hogy barátok legyünk először." felálltam az ágyról. "Akkor hívd el a próbára vagy csak úgy barátkozni valamikor." "Hát az az igazság, hogy ma eljön a barátnőjével." vakartam meg a tarkómat. "Mi? Hogy? Mikor?" bombázott a kérdéseivel. "Hát nemsokára szóval jó lenne ha összekapnátok magatokat." mondtam lenézve. "Miért nem ezzel kezdted haver?" Liam amilyen gyorsan csak lehet kipattant az ágyból és elrohant a fürdőszobába. Addig én áteohantam Harryhez. Vagy inkább az ajtóig rohantam majd bekopogtam minden eshetőségre felkészülve. "Gyere." hallottam meg a gyenge rekedtes hangot. Benyitottam. "Harold kapd össze magadat vendégünk jön és jó lenne ha nem égetnétek le. Kösz." felemelte a fejét. "Csaj?" hogy tudtam...a jó öreg Harry. "Igen, de nem nyúlhatsz hozzá." egy ciccegést hallatva felöltözött. Zayn és Louis már javában reggeliztek amikor leértem. Már 10 óra volt lassan. Vajon mikor jön? Felkaptam egy normális szerelést és lementem reggelizni. Elővettem a telómat....

Diana szemszöge:

Kint ültem a kertben Katyvel és énekelgettünk amikor üzenetem jött. 'Jó reggelt, mikor jössz? N xx' elmosolyodtam és bepötyögtem a választ: 'Mikor kéne?' fogytattuk a szórakozást és pár percel később meg is jött a válasz: 'Mondjuk most?!' kuncogtam egyet majd válaszoltam és felálltam. "Katy megyünk valahová!" indultam el a szobámba. "Jó. Mit vegyek fel?" ajhh. "Valami kényelmeset." én is átöltöztem és feldobtam valami sminket, hogy kinézzek is valahogy.

Amikor mind a ketten készen voltunk beültünk egy taxiba ami elvitt minket a szállodába. Amint beléptünk tudtam merre kell mennem hiszen már voltam itt. Abarátnőm csak követett mint az árnyék és meg sem szólalt. Megláttam a bizonyos ajtót majd bekopogtam. Egy halk de mégis érthető 'gyerét' hallottam. Besétáltam és megöleltem Niallt. "Hali srácok, ő itt a barátnőm Katy." mondtam teljes nyugodsággal. "Khm hali!" mondta Katy. Leült az egyik kanapéra majd elkezdett beszélgetni Harryvel. Pár perc múlva bejött két lány a szobába. "Hello biztosan Te vagy Diana, az én nevem Perrie és ő pedig Eleanor." mutatott be egymásnak minket.Megöleltem mind a kettőjüket majd beszélgetni kezdtünk. "Van kedvetek lemenni medencézni?" kérdezte Louis. "De van." mondta mindenki egyértelműen. Mázli, hogy hoztam fürdőrucit. Semmi extra csak egy matrózmintás kék és fehér különrészes. Amint leértünk a srácok bevetették magukat a vízbe kivéve Niallt és engem. "Remélem nem fogsz megilyedni tőlük." biccentett a srácok felé. "Miért is?" mondtam nevetve. "Mert hát..izé..egy picit bolondosak." összevontam a szemöldökömet. "Az sose baj, én is az vagyok." egyszerre tört fel belőlünk a jóízű kacaj. "Na gyere hercegnő menjünk." mondta nekem. Akaratlanul is elpirultam erre a megjegyzésére. Annyira jól szórakoztunk. Harry megpróbálta Perriet felvenni a nyakába mondván hogy ő kakasviadalt akar. Sikerült is nekik. "Nah ki áll ki ellenünk?" kérdezte Harry. "Hát mi!" mondta Niall majd a nyakába vett. "Oké, 3...2..1.rajt!" mondta ki a a szavakat Zayn. Nagy küzdelem volt. "Hey drágám azért vigyázz magadra!" szólt Zayn. Ebben a pillanantban Pezz odakapta a tekintetét így nem figyelt és könnyűszerrel lelöktem. Borultak mindketten. Egy diadalittas mosoly ült ki az arcomra majd lepacsiztam Niallal. Zayn a barátnőjéval harcolt amikor láttam hogy a srác küld felém egy kacsintást. Harryt látva meg elkapott a röhögőgörcs. A haja úgy állt mint valami bozót. Kimásztam a medencéből és leültem a szintén vizes Eleanor mellé. "Hol találkoztatok?" kérdezte. Nem is lepett meg a kérdése. "Hát először Milánóban egy percre majd a koncertükön...nem tudom mit tart bennem olyan különösnek Niall." mondtam. Pedig legbelül tudtam, hogy én mit érzek. Jó barátságot, de talán többet is. "Hát én sem tdom, de kétség sem fér hozzá, hogy tényleg olyan kedves vagy." mondta de utána elnézett. "Mesélt rólam?" kérdeztem izgatottan. "Aham és azt is mondta, hgy..." valaki félbeszakította a beszélgetésünket. Harold közeledett a nevemet kántálva. "Harry az Isten szerlmére fogd már be." csitítottam. "Csak akkor ha segítesz kiválasztani valami ruhát az interjúra!" mondta majd felhúzott magához. "Öööö ehez nem tudom miért kellek, de oké." mondtam majd elköszöntem El-től. Felmentünk a szobájába, de előtte átöltöztem a fürdőben. Amikor kiléptem meglepődve láttam, hogy a göndörke tt áll egy boxerben az ágy előtt és a kiterített ruhadarabokat nézi. "Melyik felső legyen? Azt már most megmondom, hogy a fekete farmert veszem fel." jelentette ki. "Szerintem jó lenne azzal a pólóval és a kockás igel, meg köthetnél kendőt a hajadba." mondtam. Rámnézett majd felvette a ruhadarabokat amiket említettem. A tükör elé állt és magát nézegette. "Jó lesz." leült mellém az ágyra. "Köszi." mondta. Nem tudom minek kellettem ahoz hogy eldöntse mit akar felvenni. Hiszen már nem 3 éves. Annyira furcsa volt, de nem tettem szóvá. Amikor fleszméltam olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a lehelletét. Szép zöld szemei megigéztek. "Harry mi a fra..." nem tudtam befejezni a mondatomat. Megcsókolt. Mire észba kaptam Niall nyitott be a szobába. "Holvan a..." eltávolodtam Harrytől és pofonvágtam a srácot. Egy pofont mértem rá jobb oldalról. Az ajtó csapódása hallatszott mögüllem. "Ezt most miért kaptam?" kérdezte. Figyelembe se véve a kérdését kirohantam a szobából. Egyenesen a másikba. Niall a falba ütött mérgében. "Hey mi a baj?" kérdeztem és végigsimítottam a kezén. "Várj meg kérlek itt és ne mozdulj." mondta remegő hangal. "Rendben. Kisétált a szobából. Talán örökre elvesztettem a bizalmát.

 

7.Fejezet: Mosoly

Diana szemszöge:





Sétálni indultunk. Hihetetlennek éreztem ezt a napot. Annyira elkalandoztam, hogy nem vettem észre, hogy a mellettem lévő srác hozzám beszél. Éppen csak egy foszlányt sikerült elcsípnem. ".....és te Directioner vagy?" hümmögtem egyet. "Igazából nem." nevettem egyet. "Akkor hogyan kerültél az öltözőmbe?" rám nézett majd megállt. "Hát az úgy..." félbeszakította a ïïmondatomat. "Mi lenne ha beülnénk vacsizni? Igazából ezt nem csak azért mondom mert kiváncsi vagyok hanem mert éhes is." ezen csak nevetni tudtam. "Oké" azt hiszem Róma egyik legszebb részén voltunk. Tudod szép szűk kis hangulatos utcák, éttermek és kávézók. Hát kiválasztottunk egyet majd beültünk. Azon nyomban ott termedt egy pincér. Választottunk majd rendeltünk is, amint elsietett a pincér Niall rám emelte tekintetét. "Akkor?" először furcsán néztem de aztán észbe kaptam. "Jah..szóval a barátnőm Katy azt mondta, hogy van bent barátja és hogy lógjunk be mert jó koncert lesz tutira. Hát belementem majd amikor az ajtóhoz értünk egy fickó berántott, hogy hol voltam meg ilyesmi Katy pedig kint maradt. Aztán jöttél Te." mosolyodtam el a mondandóm végére. "Kisértetiesen hasonlítasz Lanára..hmmm." mondta. Időközben megjött a vacsink. Csendben ettük meg majd legközelebb Niall szólalt meg. "Amúgy hol laksz?" kérdezte. "Milánóban csak a tavaszi szünetre idejöttem. Én tudom, hogy Te ír vagy-itt magamban a cuki akcentusra gondoltam- és amm milyen sztárnak lenni?" kérdeztem. Egy picit talán meglepődés tükröződött az arcán de azért válaszolt. "Hááát nem is tudom. Van jó oldala és van rossz is. Szeretem, hogy énekelhetek és, hogy örömet okozhatok másoknak, de viszont a sikítozó rajongók nem mindig a legjobbak..Persze azt is imádom, hogy a világot járjuk." teljesen őszinte volt úgy gondoltam. Közben elkortyoltam a narancslevemet. "Én is kérdezhetek valamit?" néztem rá szégyellősen. "Persze." egy pillanatra haboztam majd fejest ugrottam a kérdésbe. "Meddig lesztek még itt?" kérdeztem majd kifújtam a levegőt. "Nos ami azt illeti 3 napig és lesz még egy koncert Milánóban.." legbelül éreztem, hogy el fog felejteni amint elhagyják az országhatárt. "Viszont most én kérdezek valamit. Megadod a számodat?" itt elfelejtettem levegőt venni. Magam sem tudom miért. Alig ismerem ezt a srácot és máris kötődöm hozzá. Valhogy azon a napon tudtam, hogy hozzá köt valami csak azt nem tudom mi. Elpirultam. "Hűha a híres Niall Horan agy hétköznapi lány telefonszámát akarja.. De hát legyen." elnevettem magam és Niall is. "Héééé én is emberből vagyok és igenis megtehetem." mondta majd leírtam a számomat egy cetlire. "Aztán nehogy elveszítsd" kuncogtam. "Indulunk?" kérdezte. "Mégis hová?" néztem rá értetlenül. "Nem tudom. Sétálni?" "Oké..várj fizetek." mondtam. "Nem hagy fizessek én." nem hagyhatom. "Én fogok fizetni akkor is!" mondtam határozottan és nyúltam a tárcámért. "Nem! Diana Carter azt mondtam én fizetek és kész." nézett rám elszántan. Inkább vicces volt nem pedig komoly. "Jól van nyertél." mondtam. Fizetett majd feláltunk és elindultunk Róma eldugott utcáit felfedezni. "Tudod sohasem gondoltam volna, hogy a híres neves Niall Horan elkéri a telószámomat." mondtam fontolgatva. "Miért nem szabad?" nézett rám. Leültünk egy szökőkút szélére. Pont mint azon a napon. "De igen csak furcsa. De legalább elmondhatom hogy meghívtál vacsizni." mosolyogtam miközben beszéltem. "Holnap van keved eljönni "hozzánk"?" mutatott idézőjelet a kezével. "De szívesen. Katy is jöhet?" "Persze. Itt a cím." nyujtott felém egy papírcetlit. "Köszi." felém fordult. "Nekem most rohannom kell mert próbálunk, de akkor holnap feltétlen gyere el!" mondta majd felállt. Én is így tettem. "Oké..akkor holnap." egy puszit adott az arcomra. "Szia" mondta. "Szia!" csak halkan kinyögtem valamit és a távolodó alakját néztem míg nem eltűnt. Mindig mosolyt csal az arcomra. Gyorsan előkaptam a telómat és írtam egy SMS-t Katynek, hogy hazafelé tartok. Mire hazaértem már javában este volt. Felsiettem az emeletre és láttam hogy a barátnőm már alszik. Elmentem lezuhanyozni majd fekaptam a pizsimet. Amikor bevetettem magamat az ágyba Katy felemelte a fejét. "Na mi volt?" szólalt meg olyan hirtelen, hogy azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. "Aludj! Majd holnap elmesélem." azzal átfordultam  a másik oldalamar és aludni akartam. De nem ment. Már megint, a francba. Még csak alig ismerem Niallt de már rá gondolok. Ohhh olyan szép szemei vannak és a szőke haja annyira jól néz ki. Nem bírom kiverni a fejmből. Végül azzal a gondolattal alszom el, hogy "nem is kell".Titokban már várom a honapot.

U.i.: Remélem tetszett! ;)

6.Fejezet: Róma2

Diana szemszöge:



"Diana ébredj már fel az Isten szerelmére!" rivallt rám Katy. "Jól van adj 5 percet." mondtam majd feltartottam a tenyeremet. "Siess, mert el akarok menni valahova és korán kell indulnunk." majd megfordult és letrappolt a földszintre. Én felvettem a nyuszis mamuszomat és kócos hajjal úgy ahogyan voltam lebattyoktam utána. Gőzöm sincsen hová akar menni, de bíztam benne. Mikor beértem a konyhába láttam, hogy Katy és az anyukája beszélgetnek. Igazán kedves Angie néni. Azt mondta, hogy nagyon hasonlítok Katyre és, hogy olyanok vagyunk mint az ikrek, persze csak kívülről. "Jó reggelt Diana!" köszönt kedvesen míg én leültem a konyhapult elé egy székre. "Hello." mondtam picit lehangolva. "Mi a baj?" fordult felém. "Áhh semmi csak nem akartam felkelni." Közben elém tolt egy tányért tele palacsintával meg egy pohár narancslevet. "Jaj, ne bánkódj majd ha meglátod, hogy Katy mit tervezett nektek..Szívesen mennék, de sajnos hív a kötelesség." itt egy pici hatásszünetet tartott majd puszit adott lányánal. "Majd jövök lányok ne csináljatok hülyeséget-itt felém fordult és kacsintott egyett-kivéve ha nem látom..." elnevettük magunkat majd Angie kilépett az ajtón. Én peig ettem pár palacsintát majd a narancslével a kezemben bevonultam a fürdőbe. "Siess!!" halottam a barátnőm kiabálását. Egy gyors zuhanyt vettem majd kisminkeltem magamat. Pár percet álldogáltam a szekrény előtt mire kiválasztottam a szettet.Katy is hasonlóképp öltözött. Kiléptünk az utcára majd egy kerékpár kölcsönző felé vettük az irányt. Amikor már egymás mellett tekertünk megszólaltam. "Megmondanád végre, hogy hová megyünk?" tettem fel a kérdést. "Ahová az utunk visz." mutatott egyenesen. Ez olyan költőien hangzott, hogy elröhögtem magamat. "Min röhögsz?" kérdezte. "Áhh semmi." próbáltam komoly arcot vágni. Mikor egyenes útra tértünk leesett az állam. A híres Colosseum-hoz vezetett az utunk. Leraktuk a bicajokat és bementünk. "Azzzzztttttaaa." ennyi jött ki a számon. De valami megzavarta a gyönyört. A telefonom ismerős csörgése volt az. "Haló." szóltam bele. "Szia! Diana Carter?" pír szökött az arcomra de ezt ő nem láthatta. "Igen.." mondtam határozottan. "Nézz csak jobbra.Most!" oldalra fordítottam a fejemet,de nem láttam semmit. "A másik jobbra!" mondta. Teljesen elfelejtettem melyik a jobb és a bal. Megláttam a bizonyos személyt. A fehér Supra cipők és a napszemüveg. Egy fehér 5 Seconds of Summer-es pólót viselt egy rövidnadrággal. Intett nekem, majd leraktam a telefonomat. "Figyi Katy van egy picike "ügy" amit el kéne intéznem." mondtam miközben az "ügy" felé mutattam. "Ööö mehet...áhh értem, menj csak el leszek én. Van nálam teló. Magatokra hagylak titeket." egy kuncogással elsétált. Odasiettem az említett sráchoz. "Szia Ni.." befogta a számat. "Szia Diana, nehogy kimond!" "Öööö rendben bár nem hiszem hogy egy név ennyi gondot okozna." mosolyodtam el. "Persze egy név semmiség, csak nem az enyém egy ilyen zsúfolt helyen." ebben a pillanatban megláttam a másik 4 jómadárt. "Hali, a nevem Liam." mondta alig hallhatóan a barnahajú. "Diana, ő itt Zayn, Louis és Harry." mindegyikkel kezet ráztam. "Nah jó mi lenne ha lelépnénk?" kérdezte Liam. "Nekem mennem kéne srácok, jó volt találkozni veletek, de most tényleg mennem kéne." mondtam.  "Ooo még neee!" mondta a göndörke miközben egy fiatal lány seggét bámulta. "Harry!" csapta hátba a másik barnahajú azt hiszem Louis. Ebben a pillanatban megbánta amit mondott mert pár lány felénk fordult. Niall szúrós szemmel nézett Louisra. "Jézusom itt van a One Direction!" sikította egy lány. Egy pillanatra mintha megfagyott volna az idő, majd valaki elkiáltotta magát, hogy "futás". Én az ellenkező irányba akartam futni hiszen Katy valahol engem várt de Niall megragadta a kezemet és maga után húzott. Egy fekete autót pillantottam meg amibe be is szálltunk. Lányok ezrei sikítottak és az ablakot püfölték. Mázli, hogy az ablakok sötétítve voltak met így legalább nem láttak engem. Fél óra múlva már egy szálloda előtt parkolt le az autó. Mikor kiszálltunk én szólaltam meg először. "Most..srácok..én szóval..nekem mennem kéne." mondtam. "Hát ez rázós volt." csak ennyi csúszott ki Zayn száján. "Ne kérlek maradj még!" mondta Niall és megfogta a kezemet. "Azt ígérted,hogy mesélsz nekem, hogy hogyan kerültél ide." nézett rám. "Jó de utána mennem kell." mondtam határozottan. Beléptünk a szálloda halljába. Gyönyörű volt. Egyszerűen leesett az állam amikor beléptem Niall szobájába. "Azért elájulni nem fogsz ugye?" kérdezte egy kaján vigyorral az arcán. "Én most lezuhanyoznék addig nézz körül nyogodtan." mondta majd besétált a fürdőbe. Leültem a nagy franciaágyra. Végigsimítottam az ágy sima agyagát. Végigsiklott a szemem mindenen. Egy luxuslakosztály volt. Tényleg nagy és puccos volt. "Nincs kedved elmenni fagyizni? Vagy csak sétálni?" kérdezte egy hang. A hang irányába fordulta és ezzel egy időben elpirultam. Niall félmesztelenül állt előttem, a hajából csöpögött a víz. "Én..öö..renben az jó lenne." mondtam majd elfordultam és képzeletben a fejemhez vágtam egy párnát. "Akkor indulthatunk?" kérdezte pár perc múlva. Felé fordultam. Gyorsan átöltözött, de a napszemüveget a fejére tette. "Aham." mondtam. El is indultunk....