Sétálni indultunk. Hihetetlennek éreztem ezt a napot. Annyira elkalandoztam, hogy nem vettem észre, hogy a mellettem lévő srác hozzám beszél. Éppen csak egy foszlányt sikerült elcsípnem. ".....és te Directioner vagy?" hümmögtem egyet. "Igazából nem." nevettem egyet. "Akkor hogyan kerültél az öltözőmbe?" rám nézett majd megállt. "Hát az úgy..." félbeszakította a ïïmondatomat. "Mi lenne ha beülnénk vacsizni? Igazából ezt nem csak azért mondom mert kiváncsi vagyok hanem mert éhes is." ezen csak nevetni tudtam. "Oké" azt hiszem Róma egyik legszebb részén voltunk. Tudod szép szűk kis hangulatos utcák, éttermek és kávézók. Hát kiválasztottunk egyet majd beültünk. Azon nyomban ott termedt egy pincér. Választottunk majd rendeltünk is, amint elsietett a pincér Niall rám emelte tekintetét. "Akkor?" először furcsán néztem de aztán észbe kaptam. "Jah..szóval a barátnőm Katy azt mondta, hogy van bent barátja és hogy lógjunk be mert jó koncert lesz tutira. Hát belementem majd amikor az ajtóhoz értünk egy fickó berántott, hogy hol voltam meg ilyesmi Katy pedig kint maradt. Aztán jöttél Te." mosolyodtam el a mondandóm végére. "Kisértetiesen hasonlítasz Lanára..hmmm." mondta. Időközben megjött a vacsink. Csendben ettük meg majd legközelebb Niall szólalt meg. "Amúgy hol laksz?" kérdezte. "Milánóban csak a tavaszi szünetre idejöttem. Én tudom, hogy Te ír vagy-itt magamban a cuki akcentusra gondoltam- és amm milyen sztárnak lenni?" kérdeztem. Egy picit talán meglepődés tükröződött az arcán de azért válaszolt. "Hááát nem is tudom. Van jó oldala és van rossz is. Szeretem, hogy énekelhetek és, hogy örömet okozhatok másoknak, de viszont a sikítozó rajongók nem mindig a legjobbak..Persze azt is imádom, hogy a világot járjuk." teljesen őszinte volt úgy gondoltam. Közben elkortyoltam a narancslevemet. "Én is kérdezhetek valamit?" néztem rá szégyellősen. "Persze." egy pillanatra haboztam majd fejest ugrottam a kérdésbe. "Meddig lesztek még itt?" kérdeztem majd kifújtam a levegőt. "Nos ami azt illeti 3 napig és lesz még egy koncert Milánóban.." legbelül éreztem, hogy el fog felejteni amint elhagyják az országhatárt. "Viszont most én kérdezek valamit. Megadod a számodat?" itt elfelejtettem levegőt venni. Magam sem tudom miért. Alig ismerem ezt a srácot és máris kötődöm hozzá. Valhogy azon a napon tudtam, hogy hozzá köt valami csak azt nem tudom mi. Elpirultam. "Hűha a híres Niall Horan agy hétköznapi lány telefonszámát akarja.. De hát legyen." elnevettem magam és Niall is. "Héééé én is emberből vagyok és igenis megtehetem." mondta majd leírtam a számomat egy cetlire. "Aztán nehogy elveszítsd" kuncogtam. "Indulunk?" kérdezte. "Mégis hová?" néztem rá értetlenül. "Nem tudom. Sétálni?" "Oké..várj fizetek." mondtam. "Nem hagy fizessek én." nem hagyhatom. "Én fogok fizetni akkor is!" mondtam határozottan és nyúltam a tárcámért. "Nem! Diana Carter azt mondtam én fizetek és kész." nézett rám elszántan. Inkább vicces volt nem pedig komoly. "Jól van nyertél." mondtam. Fizetett majd feláltunk és elindultunk Róma eldugott utcáit felfedezni. "Tudod sohasem gondoltam volna, hogy a híres neves Niall Horan elkéri a telószámomat." mondtam fontolgatva. "Miért nem szabad?" nézett rám. Leültünk egy szökőkút szélére. Pont mint azon a napon. "De igen csak furcsa. De legalább elmondhatom hogy meghívtál vacsizni." mosolyogtam miközben beszéltem. "Holnap van keved eljönni "hozzánk"?" mutatott idézőjelet a kezével. "De szívesen. Katy is jöhet?" "Persze. Itt a cím." nyujtott felém egy papírcetlit. "Köszi." felém fordult. "Nekem most rohannom kell mert próbálunk, de akkor holnap feltétlen gyere el!" mondta majd felállt. Én is így tettem. "Oké..akkor holnap." egy puszit adott az arcomra. "Szia" mondta. "Szia!" csak halkan kinyögtem valamit és a távolodó alakját néztem míg nem eltűnt. Mindig mosolyt csal az arcomra. Gyorsan előkaptam a telómat és írtam egy SMS-t Katynek, hogy hazafelé tartok. Mire hazaértem már javában este volt. Felsiettem az emeletre és láttam hogy a barátnőm már alszik. Elmentem lezuhanyozni majd fekaptam a pizsimet. Amikor bevetettem magamat az ágyba Katy felemelte a fejét. "Na mi volt?" szólalt meg olyan hirtelen, hogy azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. "Aludj! Majd holnap elmesélem." azzal átfordultam a másik oldalamar és aludni akartam. De nem ment. Már megint, a francba. Még csak alig ismerem Niallt de már rá gondolok. Ohhh olyan szép szemei vannak és a szőke haja annyira jól néz ki. Nem bírom kiverni a fejmből. Végül azzal a gondolattal alszom el, hogy "nem is kell".Titokban már várom a honapot.
U.i.: Remélem tetszett! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése