Diana szemszöge:
Figyelek a tartásomra, kezeimet megemelem. Hosszú hattyúnyak, egy picit oldalra döntöm a fejemet. "Diana legyen szíves és figyeljen oda a pozícióra!" lépett mellém a tanárom Miss. Clifford. Feszítem a lábamat amennyire csak lehet, de a pozícióm csak nem akar bezáródni. "Akkor kezdhetjük?" hallottam már a hátam mögül. Hihetetlen hogy milyen gyorsan tud mozogni. Egy bólintással jeleztem, hogy igen. Most kell megmutatnom, hogy itt van a helyem. A partnerem közelségét érzem és tudom, hogy bízhatok benne pedig még csak ismerni sem ismerem. Felcsendül az első halk ütem, a lábaim pedig maguktól mozognak. Fordulás, oldalra a fej, kezeket le majd nagy levegő... Ilyesfajta dolgok repkedtek a gondolataimban. Minden egyes lépés számít. Nekem. Itt az emelés ideje, gyerünk. Érzem emelkedek és már is a levegőben vagyok, a partnerem pedig biztosan fog. Egy másodperc múlva már a talajt érzem a lábaim alatt és megállok a végpózban. Megvárom míg a tanárom int,hogy végeztünk. A fiú felé fordulok akivel az imént táncoltam és felhúztam a szemöldökömet. Egy bólintással jelezte,hogy jó voltam én pedig egy néma 'köszönöm'-öt formálok a számmal. Elindultam az öltörő felé,hogy össze tudjak pakolni. A telefonom csörgése zavarta meg a pakolást. Egy ismerős név villant fel a képernyőn. "Szia!" hallottam meg a telóból. "Szia, Katy. Mi az?" "Csak azt akartam kérdezni nincsen-e kedved eljönni velem bevásárolni?" kérdezte. "Amm, persze, de előbb haza kell rohannom mert még itt állok a balett öltözőben izzadtan és szeretnék át is öltözni." mondtam. "Oké, persze akkor fél óra múlva találkozzunk a főtéren." "Rendben." ezzel bontottuk a vonalat. Gyorsan haza mentem és lezuhanyoztam. Kifésültem ahajamat és egy könnyed sminket vittem fel. Egy picit vacakoltam a szekrényem előtt hogy mit vegyek fel, de végül egy csinos kis tavaszi szettre esett a választásom.
Az ajtóban még felkentem egy kis szájfényt majd rohantam is a főtérre Katyhez. Odaúton csak nézelődtem és nem törődtem semmivel. Amikor odaértem döbbentem álltam meg a főtéren. Rohadt nagy volt a tér... Elkezdtem keresni a szememmel Katyt, de annyian voltak, hogy egy lehetetlenségnek tartottam. Valaki megkocogtatta a vállamat én pedig rémültem fordultam meg. "Szia kiscsaj!" a szívem majd kiugrott a helyéről. "Megijesztettél." és eresztettem felé egy grimaszt. "Nah gyere vásároljunk be, meg amúgy is akartam valamit kérdezni." egy mosolyt küldtem felé majd betértünk az első boltba. Minden egyes helyen vettünk valamit Katyvel, de szerintem ő joval többet költött mint én. Betértünk egy Gucci üzletbe a vicc kedvéért. Úgy tettünk mintha venni is akrtunk volna valamit, de csak nézelődtünk. "Katy, olyan érzésem van mintha valaki figyelne." mondtam neki. "Persze hiszen egyfolytában visszatérsz ahoz az imádnivaló cipőhöz pedig tudod hogy nem vehetjük meg mert összesen nincs rá annyi pénzünk mint amennyibe kerül és az eladónő nagyon néz téged." hadarta felém fordulva. "Neeem nem arról beszélek.." egy halk sóhaj kíséretében kiléptünk az üzletből, de még azért vissza pillantottam a cipőre. "Figyi Dia, van egy kérdésem." "Hallgatom!" "Szóval a szüleim Rómában laknak és ugyebár nemsokára lesz a tavaszi szünet." "Igen tudom és annyira várom." mondtam. "Nah szóval lenne kedved eljönni velem a szünetre a szüleimhez?" "Hát nem is tudom.. Nem akarok a terhükre lenni meg persz.." nem hagyta hogy befejezzem. Nemtetszése jeléül rátapasztotta a kezét a számra. "3 nap múlva indulunk! Repülővel megyünk mert úgy egyszerűbb és a suli fizeti nekünk." "Ezt nem is tudtam..de rendben." Engem teljesen lefárasztott ez a kis bevásárló körút. Elköszöntem a barátnőmtől és hazamentem. Amikor beértem az ajtón ledobtam a zacskókat és a konyhába rohantam ahol Adele javában főzte a vacsit. "Szia!" köszöntem neki. "Szia hugi, mizújs?" kérdezte majd egy pillanatra rám figyelt. "Áhhh semmi próbálkozom a balett órán, voltunk vásárolni Katyvel és nagyjából ennyi." "Értem.. a tavaszi szüneted alatt elmehetnénk anyához." már a lépcsőn sétáltam felfelé amikor meghallottam. Összeszorítottam a szemeimet majd lassan megfordultam. "Sajnos nem fog menni." mondtam a lábaimat nézegetve amik akkor abban a pillanatba nagyon érdekesnek tűntek. "Miért?" "Már eligérkeztem Katynek, hogy elmegyek vele a szüleihez Rómába." sajnálkozva néztem a nővéremre. "Jól van akkor majd máskor." "De amúgy is anyának kéne jönnie nem nekünk ingázni a két város között...neki semmi dolga neked meg ott a munka nekem pedig a sulira kell koncentrálnom." mondtam picit nagyobb bátorsággal mint kellett volna. "Nemsokára kész a vacsora." mondta a nővérem és ennyivel el is intézte nem törődve az előző kijelentésemmel. Felrohantam a szobámba és elterültem az ágyamon. A selymes ágynemüt simogattam míg nem elnyomott az álom. 
Nagyon tetszik a blogot, hajrá. <3
VálaszTörlés