2014. május 11., vasárnap

5.Fejezet: A szőkeség

Hi! Ha tetszett és olvasod a blogomat kérlek kommentelj legalább egy "olvasom"-ot vagy valamit. Köszi! Jó olvasást. Rxx



Diana szemszöge:
Amikor közelebb mentem sminkes asztalhoz megláttam egy cipőt. Villámként hasított belém a felismerés. A fehér Supra cipők. Nem lehet hisz pár héttel ezelőtt még Milánóban láttam. Vagy mégis? Áhh biztosan nem. Nevetés szűrődött be a folyosóról. Gyorsan arrébb léptem majd nyitódott az ajtó. Megfordultam és megláttam egy szőkehajú srácot amint belép a szobába. Még mindig nevetett. Én szólásra nyitottam a számat, de lefagytam. Csak figyeltem őt.

Niall szemszöge:
Beléptem az ajtón, de még mindig szakadtam a röhögéstől. Hogy mire képések ezek a srácok...Olyan idióták..pont mint én. Felemeltem a fejemet és megláttam egy lányt amint a sminkes asztal mellett ácsorog és engem figyel. Kísértetiesen hasonlított Lou segédjére Lanára, de mégsem ő volt. "Khhmm..én.." köszörülte meg a torkát a lány. Nem ez nem EGY lány hanem akivel pár héttel ezelőtt találkoztam Milánóban. "Öööö te ki is vagy, mert még mindig nem tudom a nevedet pedig meg akartam kérdezni múltkor is." vakartam meg a tarkómat. "A múltkor is?? Találkoztunk mi már?" kérdésére odasétáltam az egyik asztalhoz és feltettem a napszemüvegemet. "Oooo vagy úgy." mondta amint felismert. Igazán szép volt. Barna haja a szemébe lógótt amit néha kisöpört onnan. "Szóval mostmár megmondod a nevedet?" zavartan pillantott rám. "Én..izé..a nevem.." "5 perc kezdésig!" nyitott be az ajtón Paul. "Megyek már is." mondtam. Amint becsukódott az ajtó a lány felé fordultam aki készült kilépni. Megfogtam gyengéden a csuklóját. "Kérlek várj meg..vagy legalább a nevedet megmondod?"

Diana szemszöge:
Őszintén nem féltem tőle vagy ilyesmi csak kínosan éreztem magamat.. "Diana" mondtam alig hallhatóan. "Diana mi?" mosolyodott el. "Diana Carter. És te?" néztem először gyönyörű kék szemeibe. Egy ismerős 1000 wattos mosoly jelent meg az arcán amit nem tudtam eldönten, hogy miért is teszi. "Niall Horan teljes életnagyságban. De figyelj most mennem kell énekelni, de ha végeztünk még pár napot itt vagyunk Rómában szóval találkozhatnánk és elmesélhetnéd hogyan kerültél is ide." kacsintott rám majd becsukta az ajtót maga mögött. Egy halvány mosoly ült ki az arcomra. Hogy miért? Azt nem tudom csak egyszerűen megmosolyogtat ez a srác. De most valahogy ki kell jutnom innen. Jézusom, Katy. Teljesen elfeledkeztem róla. A francba. Nagyjából emlékeztem merre jöttünk be az őrrel és nemsokára kint álltam a lassan már esti fényekben pompázó utcán a hátsó bejáratnál. Egy pár (legalább voltak vagy 40-en) lány ott ácsorgott és remélték hogy itt bejuthatnak. Katyt kezdtem keresni a szememmel, de eredménytelenül. Hol a francba lehet? Ekkor elővettem a telefonomat majd közben átfurakodtam a tömegen magamat. Kikerestem a nevét majd pár csöngés után felvette. "Igen?" "Hol vagy?" kérdeztem idegesen. "Itt ülök az aréna előtt egy padon. Ööööö jah látlak, fordulj jobbra.!" úgy tettem ahogyan mondta. "Most integetek." "Jah látlak." mondtam majd megszakítottam a vonalat. Odasiettem Katyhez. "Mehetünk haza?" kérdeztem egy picit zihálva. "Persze, de hol voltál ennyi ideig? Azt hittem nélkülem nem nézed végig a koncertet." mondta tettetett sértődéssel. "Nem is néztem meg a koncertet. Csak most fog kezdődni. Majd mindent elmesélek csak érjünk már végra haza. " mondtam. Hívtunk egy taxit majd otthon kifizettük és felmentünk a közös szobánkba. "Anya és apa elmentek pár napra a barátaikhoz szóval addig egyedül vagyunk." "Szóval az úgy volt, hogy....." Mindent elmeséltem a barátnőmnek ami csak eszembe jutott. "Azta és utána?" "Semmi csak kiment az ajtón..jah és azt is mondta hogy találkozhatnánk." "uu ez tök király..." mondta miközben ugrált az ágyon. "Nem, nem az . Én nem is ismerem ezt a srácot-itt egy picit furcsán nézett- joh akkor Niallt nem is ismerem és találkoznom kéne vele? Na, neeeeeeeeem! ezzel a mondattal le is zártam a beszélgetést. Még megnéztünk egy filmet majd elmentünk lezuhanyozni és lefeküdni. Azt hiszem-a halk szuszogásból ítélve-Katyt elnyomta az álom. De én miért nem tudok aludni? Bevillan egyfolytában az a pillanat amikor megfogta a kezemet én pedig belenéztem abba a gyönyörű kék szemekbe. Kifújtam az eddig benttartott levegőt majd megpróbáltam aludni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése