Niall a falba ütött mérgében. "Hey mi a baj?" kérdeztem és végigsimítottam a kezén. "Várj meg kérlek itt és ne mozdulj." mondta remegő hangal. "Rendben." Kisétált a szobából. Talán örökre elvesztettem a bizalmát. Leültem az ágyra. A térdemre támasztottam a könyököm és bámultam kifelé a fejemből. Pár perc után meguntam és átsétáltam a szobából nyíló fürdőbe. Belenéztem a tükörbe, a sminkem elkenődött ezért helyrehoztam. Megmostam az arcomat hideg vízzel azután visszamentem és a teraszajtóhoz léptem. Ott pihent melette egy gitár, valószinű, hogy az övé. A kezembe vettem és kiléptem a napsütötte teraszra. Nem szokásom zenélni vagy egyáltalán a kezmbe venni hangszert. Én táncos vagyok, de attól függetlenül szeretek gitározni. Egy egyszerű dallamot kezdtem el játszani amikor lépteket hallottam. Nem foglalkozva vele kezdtem el énekelni hozzá. Erősen koncentráltam nehogy elszúrjam, mert éreztemott áll mögöttem és engem néz. Majd a mellettem lévő széket kihúzta a helyéről és leült rá....
Niall szemszöge.:
Amint kiléptem a szobám ajtaján elöntött a düh. Tudhattam volna, hogy Harrynek hiába beszélek. Igaz csak most ismertem meg jobban, de akkor is... Talán nem kéne letámadnom Dianát, hogy 'hey azt hiszem belédestem' vagy ilyesmi. De ez most csak a kisebbik gond. Benyitottam Harold szobájába. Sehol sincsen. Ha most ellógott nem tudom mit fogok vele csinálni. Átmentem Louis szobájába. Hogy megmondtam. "Hello Louis egy picit elrabolom Haroldot!" mondtam. "Nem akarok menni." mondta a göndör. "Akkor kimegyek, majd szóljatok ha jöhetek." kacsintott rám és kiment. Amint bevágódott az ajtó elkezdtem beszélni. Semmiképpen sem hangosan nehogy meghallja a lány. "Mi a francot csinálsz Harry?" néztem rá. "Jól van na, ne kapd már fel a vizet!" mondta a földet bámulva. "De hát mit mondtam neked???" mondtam szinte már hisztérikusan. "Figyi, így legalább megmondhatod neki, hogy szereted. És amúgy meg hihetetlenül szar volt a csók." nevetett fel a végén. "Oké és azt is mond már meg nekem, hogy hogyan mondjam meg neki?" már egy picit nyugottabb voltam, de még mindig fel-alá járkáltam a szobában. "Azt már nem tudom. Nagy fiú vagy már meg tudod oldani." "Oké, de ha még egyszer.." mondtam miközben felé mutattam. "Jól van máááááár." átrohantam az é szobámba. Reméltem, hogy ott találom és nem rohant el. A teraszon ült egy széken. A gitárom a kezében volt és énekelt is. Szép barna haját fújta az enyhe nyári szél. Odasétáltam mellé és leültem.
Diana szemszöge:
A dal végéig éreztem a tekintetét magamon. Amikor befejeztem a dalt oldalra néztem amikor is megláttam, hogy mosolyog. "Én..nem akartam, hogy te és Harry miattam...szóval tudod... és" nem tudtam mit akarok mondani. "Mire gondolsz?" húzta össze a szemöldökét. "Hogy veszekedjetek miattam.. " közben letettem a gitárt. "Ugyan..." igaz mosolygott de a szeme égett a tűztől. Éreztem, hogy nekem itt most nincs helyem. "Én most megyek és megkeresem Katyt aztán el is megyünk." jelentettem ki minden érzelem nélkül. "Ne! Kérlek még ne." hangja kétségbeesett volt. "Mennem kell. Nem maradhatok. Feszültséget okozok." mondtam mire felém kapta tekintetét. "Mi? Hogy te?" nevetett rám. "Indulnunk kéne az interjúra!" hallottuk az ajtó felől. Mind a keten besétáltunk a szobába. Liam ott állt indulásra készen. "Liam ne most!" mondta Niall. Éppen átléptem a küszöbön amikor egy kéz húzott vissza a csuklómnál fogva. Pont úgy mint amikor találkoztunk az öltözőjében. Maga felé fordított és...
Amikor mind a ketten készen voltunk beültünk egy taxiba ami elvitt minket a szállodába. Amint beléptünk tudtam merre kell mennem hiszen már voltam itt. Abarátnőm csak követett mint az árnyék és meg sem szólalt. Megláttam a bizonyos ajtót majd bekopogtam. Egy halk de mégis érthető 'gyerét' hallottam. Besétáltam és megöleltem Niallt. "Hali srácok, ő itt a barátnőm Katy." mondtam teljes nyugodsággal. "Khm hali!" mondta Katy. Leült az egyik kanapéra majd elkezdett beszélgetni Harryvel. Pár perc múlva bejött két lány a szobába. "Hello biztosan Te vagy Diana, az én nevem Perrie és ő pedig Eleanor." mutatott be egymásnak minket.Megöleltem mind a kettőjüket majd beszélgetni kezdtünk. "Van kedvetek lemenni medencézni?" kérdezte Louis. "De van." mondta mindenki egyértelműen. Mázli, hogy hoztam fürdőrucit. Semmi extra csak egy matrózmintás kék és fehér különrészes. Amint leértünk a srácok bevetették magukat a vízbe kivéve Niallt és engem. "Remélem nem fogsz megilyedni tőlük." biccentett a srácok felé. "Miért is?" mondtam nevetve. "Mert hát..izé..egy picit bolondosak." összevontam a szemöldökömet. "Az sose baj, én is az vagyok." egyszerre tört fel belőlünk a jóízű kacaj. "Na gyere hercegnő menjünk." mondta nekem. Akaratlanul is elpirultam erre a megjegyzésére. Annyira jól szórakoztunk. Harry megpróbálta Perriet felvenni a nyakába mondván hogy ő kakasviadalt akar. Sikerült is nekik. "Nah ki áll ki ellenünk?" kérdezte Harry. "Hát mi!" mondta Niall majd a nyakába vett. "Oké, 3...2..1.rajt!" mondta ki a a szavakat Zayn. Nagy küzdelem volt. "Hey drágám azért vigyázz magadra!" szólt Zayn. Ebben a pillanantban Pezz odakapta a tekintetét így nem figyelt és könnyűszerrel lelöktem. Borultak mindketten. Egy diadalittas mosoly ült ki az arcomra majd lepacsiztam Niallal. Zayn a barátnőjéval harcolt amikor láttam hogy a srác küld felém egy kacsintást. Harryt látva meg elkapott a röhögőgörcs. A haja úgy állt mint valami bozót. Kimásztam a medencéből és leültem a szintén vizes Eleanor mellé. "Hol találkoztatok?" kérdezte. Nem is lepett meg a kérdése. "Hát először Milánóban egy percre majd a koncertükön...nem tudom mit tart bennem olyan különösnek Niall." mondtam. Pedig legbelül tudtam, hogy én mit érzek. Jó barátságot, de talán többet is. "Hát én sem tdom, de kétség sem fér hozzá, hogy tényleg olyan kedves vagy." mondta de utána elnézett. "Mesélt rólam?" kérdeztem izgatottan. "Aham és azt is mondta, hgy..." valaki félbeszakította a beszélgetésünket. Harold közeledett a nevemet kántálva. "Harry az Isten szerlmére fogd már be." csitítottam. "Csak akkor ha segítesz kiválasztani valami ruhát az interjúra!" mondta majd felhúzott magához. "Öööö ehez nem tudom miért kellek, de oké." mondtam majd elköszöntem El-től. Felmentünk a szobájába, de előtte átöltöztem a fürdőben. Amikor kiléptem meglepődve láttam, hogy a göndörke tt áll egy boxerben az ágy előtt és a kiterített ruhadarabokat nézi. "Melyik felső legyen? Azt már most megmondom, hogy a fekete farmert veszem fel." jelentette ki. "Szerintem jó lenne azzal a pólóval és a kockás igel, meg köthetnél kendőt a hajadba." mondtam. Rámnézett majd felvette a ruhadarabokat amiket említettem. A tükör elé állt és magát nézegette. "Jó lesz." leült mellém az ágyra. "Köszi." mondta. Nem tudom minek kellettem ahoz hogy eldöntse mit akar felvenni. Hiszen már nem 3 éves. Annyira furcsa volt, de nem tettem szóvá. Amikor fleszméltam olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a lehelletét. Szép zöld szemei megigéztek. "Harry mi a fra..." nem tudtam befejezni a mondatomat. Megcsókolt. Mire észba kaptam Niall nyitott be a szobába. "Holvan a..." eltávolodtam Harrytől és pofonvágtam a srácot. Egy pofont mértem rá jobb oldalról. Az ajtó csapódása hallatszott mögüllem. "Ezt most miért kaptam?" kérdezte. Figyelembe se véve a kérdését kirohantam a szobából. Egyenesen a másikba. Niall a falba ütött mérgében. "Hey mi a baj?" kérdeztem és végigsimítottam a kezén. "Várj meg kérlek itt és ne mozdulj." mondta remegő hangal. "Rendben. Kisétált a szobából. Talán örökre elvesztettem a bizalmát. 
Katy is hasonlóképp öltözött. Kiléptünk az utcára majd egy kerékpár kölcsönző felé vettük az irányt. Amikor már egymás mellett tekertünk megszólaltam. "Megmondanád végre, hogy hová megyünk?" tettem fel a kérdést. "Ahová az utunk visz." mutatott egyenesen. Ez olyan költőien hangzott, hogy elröhögtem magamat. "Min röhögsz?" kérdezte. "Áhh semmi." próbáltam komoly arcot vágni. Mikor egyenes útra tértünk leesett az állam. A híres Colosseum-hoz vezetett az utunk. Leraktuk a bicajokat és bementünk. "Azzzzztttttaaa." ennyi jött ki a számon. De valami megzavarta a gyönyört. A telefonom ismerős csörgése volt az. "Haló." szóltam bele. "Szia! Diana Carter?" pír szökött az arcomra de ezt ő nem láthatta. "Igen.." mondtam határozottan. "Nézz csak jobbra.Most!" oldalra fordítottam a fejemet,de nem láttam semmit. "A másik jobbra!" mondta. Teljesen elfelejtettem melyik a jobb és a bal. Megláttam a bizonyos személyt. A fehér Supra cipők és a napszemüveg. Egy fehér 5 Seconds of Summer-es pólót viselt egy rövidnadrággal. Intett nekem, majd leraktam a telefonomat. "Figyi Katy van egy picike "ügy" amit el kéne intéznem." mondtam miközben az "ügy" felé mutattam. "Ööö mehet...áhh értem, menj csak el leszek én. Van nálam teló. Magatokra hagylak titeket." egy kuncogással elsétált. Odasiettem az említett sráchoz. "Szia Ni.." befogta a számat. "Szia Diana, nehogy kimond!" "Öööö rendben bár nem hiszem hogy egy név ennyi gondot okozna." mosolyodtam el. "Persze egy név semmiség, csak nem az enyém egy ilyen zsúfolt helyen." ebben a pillanatban megláttam a másik 4 jómadárt. "Hali, a nevem Liam." mondta alig hallhatóan a barnahajú. "Diana, ő itt Zayn, Louis és Harry." mindegyikkel kezet ráztam. "Nah jó mi lenne ha lelépnénk?" kérdezte Liam. "Nekem mennem kéne srácok, jó volt találkozni veletek, de most tényleg mennem kéne." mondtam. "Ooo még neee!" mondta a göndörke miközben egy fiatal lány seggét bámulta. "Harry!" csapta hátba a másik barnahajú azt hiszem Louis. Ebben a pillanatban megbánta amit mondott mert pár lány felénk fordult. Niall szúrós szemmel nézett Louisra. "Jézusom itt van a One Direction!" sikította egy lány. Egy pillanatra mintha megfagyott volna az idő, majd valaki elkiáltotta magát, hogy "futás". Én az ellenkező irányba akartam futni hiszen Katy valahol engem várt de Niall megragadta a kezemet és maga után húzott. Egy fekete autót pillantottam meg amibe be is szálltunk. Lányok ezrei sikítottak és az ablakot püfölték. Mázli, hogy az ablakok sötétítve voltak met így legalább nem láttak engem. Fél óra múlva már egy szálloda előtt parkolt le az autó. Mikor kiszálltunk én szólaltam meg először. "Most..srácok..én szóval..nekem mennem kéne." mondtam. "Hát ez rázós volt." csak ennyi csúszott ki Zayn száján. "Ne kérlek maradj még!" mondta Niall és megfogta a kezemet. "Azt ígérted,hogy mesélsz nekem, hogy hogyan kerültél ide." nézett rám. "Jó de utána mennem kell." mondtam határozottan. Beléptünk a szálloda halljába. Gyönyörű volt. Egyszerűen leesett az állam amikor beléptem Niall szobájába. "Azért elájulni nem fogsz ugye?" kérdezte egy kaján vigyorral az arcán. "Én most lezuhanyoznék addig nézz körül nyogodtan." mondta majd besétált a fürdőbe. Leültem a nagy franciaágyra. Végigsimítottam az ágy sima agyagát. Végigsiklott a szemem mindenen. Egy luxuslakosztály volt. Tényleg nagy és puccos volt. "Nincs kedved elmenni fagyizni? Vagy csak sétálni?" kérdezte egy hang. A hang irányába fordulta és ezzel egy időben elpirultam. Niall félmesztelenül állt előttem, a hajából csöpögött a víz. "Én..öö..renben az jó lenne." mondtam majd elfordultam és képzeletben a fejemhez vágtam egy párnát. "Akkor indulthatunk?" kérdezte pár perc múlva. Felé fordultam. Gyorsan átöltözött, de a napszemüveget a fejére tette. "Aham." mondtam. El is indultunk....
Mielőtt kiléptem volna az ajtón elköszsöntem Adele-től és felkaptam a táskám és magam után húztam a bőröndömet. Katy hívott nekem egy taxit ami először felvett engem majd legközelebb az ő házuknál parkolt le. A lány beszállt az autóba majd indultunk is tovább. "Szia csajszi." ölelt meg. "Hali." elmosolyodtam amikor belegondoltam, hogy a legjobb barátnőmmel fogom eltölteni ezt a pár hetet. Ráadásul Rómában. Legszívesebben sikítottam volna amikor meghallottam, hogy kezdjük meg a beszállást a Milánó-Róma járatra. Minden simán ment a reptéren. A felszállást követően kikérdeztem mindenről Katyt. "Biztosan tegeznem kéne őket? Nem kéne inkább megvárnom míg ők javasolják?" kérdeztem. "Áhhh dehogy ők nagyon lazák..Engedd már el magad és élvezd az utat.!" utasított a barátnőm. "Igenis!" nevettem el magamat. Nemsokkal később leszállt a gép és mehettünk is a szüleihez. Amikor megérkeztünk egy takaros kis házat pillantottam meg egy szép kertel. Bementünk mjd egy kis ismerkedés után lepakoltunk és felajánlotta Katy hogy megmutatja a várost. Gyorsan el is húztuk a csíkot. "Imádni fogod a várost, Dia." mondta nekem. "Alig várom.." "A nagy látványosságokat máskorra tartogatom szóval most csak körülnézünk esetleg vásárolhatunk is valamit ha akarsz." ajánlotta fel. "Oké." vontam vállat. Betértünk egy két boltba ahol én vettem egy tök jó kalapot és egy tank topot, de nagyrészt csak szórakoztunk. "Van kedved enni valamit? kérdzte a mellettem sétáló lány. "Ahhhamm." "Tudok egy szupi éttermet..én állom." kacsintott. Betértünk egy hangulatos étterembe és ettünk egy finom ebédet vagy inkább késői ebédet. Én makarónit ettem. Majd amikor végeztünk elmentünk sétálni. Nagyban beszélgettünk amikor megláttunk egy nagy csapat lányt amint valami dalt énekelnek a nagy aréna előtt. Nagy táblákkal és sikítozással hívták fel magukra a figyelmet. Volt aki sátorozott és volt olyan aki csak egy magában várakozott. "Mi lehet itt?" kérdeztem. "Biztosan valami koncert.. Csak este szoktak kezdődni, de látom vannak igen kitartó rajongók is itt." mondta a barátnőm. "Gyere menjünk a hátsó bejárathoz." húzott maga után. "Minek?" kérdeztem. "Vannak jegyeladó barátaim ott, hátha bejutunk." vont vállat. "Igen, be akarunk jutni egy olyan koncertre amiről azt sem tudjuk hogy mi." mondtam nevetve. "Persze az már csak jó jel ha ennyi rajongó van, nem?" mire oaértünk a hásó bejárathoz két őr állta az utunkat. "Hová-hová hölgyeim?" kérdezte az egyik. "Öööö én vagyik mi ... csak..szóval" hadováltam össze vissza. "Van bent egy barátom..James Mahone, biztosan ismeri." mondta Katy határozottan. "Sajnálom nem mehetnek be." már éppen küldött volna minket el amikor kijött egy férfi az ajtón. "Na végre hogy itt vagy Lana, már mindenütt keresett Lou! Gyere velem!" fogta meg a karomat a férfi. "De én.." kezdtem volna bele, de az ajtó bezáródott közöttem és Katy között. Hosszú folyosón sétáltunk végig amikor belekött egy ajtón az ember és azt mondta itt maradjak és ne kószáljak. Körbenéztem. Azt hiszem egy öltözőben vagyok. Egy sminkes asztal volt középpen tele cuccokkal meg egy ruhás fogas és csomó kaja... Amikor közelebb mentem sminkes asztalhoz megláttam egy cipőt. Villámként hasított belém a felismerés. A fehér Supra cipők. Nem lehet hisz pár héttel ezelőtt még Milánóban láttam. Vagy mégis? Áhh biztosan nem. Nevetés szűrődött be a folyosóról. Gyorsan arrébb léptem majd nyitódott az ajtó. Megfordultam és.........
Az ajtóban még felkentem egy kis szájfényt majd rohantam is a főtérre Katyhez. Odaúton csak nézelődtem és nem törődtem semmivel. Amikor odaértem döbbentem álltam meg a főtéren. Rohadt nagy volt a tér... Elkezdtem keresni a szememmel Katyt, de annyian voltak, hogy egy lehetetlenségnek tartottam. Valaki megkocogtatta a vállamat én pedig rémültem fordultam meg. "Szia kiscsaj!" a szívem majd kiugrott a helyéről. "Megijesztettél." és eresztettem felé egy grimaszt. "Nah gyere vásároljunk be, meg amúgy is akartam valamit kérdezni." egy mosolyt küldtem felé majd betértünk az első boltba. Minden egyes helyen vettünk valamit Katyvel, de szerintem ő joval többet költött mint én. Betértünk egy Gucci üzletbe a vicc kedvéért. Úgy tettünk mintha venni is akrtunk volna valamit, de csak nézelődtünk. "Katy, olyan érzésem van mintha valaki figyelne." mondtam neki. "Persze hiszen egyfolytában visszatérsz ahoz az imádnivaló cipőhöz pedig tudod hogy nem vehetjük meg mert összesen nincs rá annyi pénzünk mint amennyibe kerül és az eladónő nagyon néz téged." hadarta felém fordulva. "Neeem nem arról beszélek.." egy halk sóhaj kíséretében kiléptünk az üzletből, de még azért vissza pillantottam a cipőre. "Figyi Dia, van egy kérdésem." "Hallgatom!" "Szóval a szüleim Rómában laknak és ugyebár nemsokára lesz a tavaszi szünet." "Igen tudom és annyira várom." mondtam. "Nah szóval lenne kedved eljönni velem a szünetre a szüleimhez?" "Hát nem is tudom.. Nem akarok a terhükre lenni meg persz.." nem hagyta hogy befejezzem. Nemtetszése jeléül rátapasztotta a kezét a számra. "3 nap múlva indulunk! Repülővel megyünk mert úgy egyszerűbb és a suli fizeti nekünk." "Ezt nem is tudtam..de rendben." Engem teljesen lefárasztott ez a kis bevásárló körút. Elköszöntem a barátnőmtől és hazamentem. Amikor beértem az ajtón ledobtam a zacskókat és a konyhába rohantam ahol Adele javában főzte a vacsit. "Szia!" köszöntem neki. "Szia hugi, mizújs?" kérdezte majd egy pillanatra rám figyelt. "Áhhh semmi próbálkozom a balett órán, voltunk vásárolni Katyvel és nagyjából ennyi." "Értem.. a tavaszi szüneted alatt elmehetnénk anyához." már a lépcsőn sétáltam felfelé amikor meghallottam. Összeszorítottam a szemeimet majd lassan megfordultam. "Sajnos nem fog menni." mondtam a lábaimat nézegetve amik akkor abban a pillanatba nagyon érdekesnek tűntek. "Miért?" "Már eligérkeztem Katynek, hogy elmegyek vele a szüleihez Rómába." sajnálkozva néztem a nővéremre. "Jól van akkor majd máskor." "De amúgy is anyának kéne jönnie nem nekünk ingázni a két város között...neki semmi dolga neked meg ott a munka nekem pedig a sulira kell koncentrálnom." mondtam picit nagyobb bátorsággal mint kellett volna. "Nemsokára kész a vacsora." mondta a nővérem és ennyivel el is intézte nem törődve az előző kijelentésemmel. Felrohantam a szobámba és elterültem az ágyamon. A selymes ágynemüt simogattam míg nem elnyomott az álom. 
