2. Fejezet: Fehér Supra cipő

Hali! :D Itt a második rész, remélem tetszeni fog mindenkinek.

Egy csendes kis utcán sétáltam a shakemet iszogatva. Nehéz lesz megszokni ezt az iskolát. Még nincsenek barátaim, de remélem, hogy szerzek egy-kettőt. Otthon minden annyira megszokott volt és ez nekem nagyon új, hogy új barátokat kell szereznem és magam kell hogy tájékozódjak..Nem mintha az olasz diákok nem lennének segítőkészek csak egyszerűen félek ismerkedni, mert ugyebár az olasz nyelv nem megy nagyon. Persze ott van már Katy akivel igen jól kijövök bár még alig ismerem. Mire feleszméltem a shakem már el is tűnt, de még mindig úgy szorongattam mintha lett volna benne valami. Körbepillantottam majd a hasam kordult egyet tudtomra adva, hogy éhes vagyok. Szívesen kipróbálnám az olasz kaját, de nincs nagyon pénzem most hogy beüljek egy étterembe. Mc Donald's otthon Londonban is van és ott sokat ettünk a barátaimmal. Mire vágyom? Megakadt a szemem egy nagy Nando's feliratú táblán. Ez kell nekem gondoltam magamban. Már amúgy is túl sokat sétáltam a tűző napon. Ahogy beléptem a kissé hideg üzletbe csillagokat kezdtem látni. Oóó ez rossz jel, próbáltam leülni de fullig volt megtelve a bolt. Megkiséreltem előrébb jutni a kiszolgálópulthoz, de nem sikerült. "Mindjárt elájulok!" ez volt az utolsó dolog amit ki tudtam préselni a számon. Éreztem, hogy dőlök, de valaki elkapott. Nem láttam nagyon az arcát mert napszemüveg volt rajta és a kapucnia a fejére volt hajtva. Pár szőke tincs kilógott alóla. Megköszörülte a torkát majd felálltam. "Köszönöm, hogy nem hagytál elvágódni!" nevettem és ő is. "Semmiség." közölte majd egy fickó felé fordult és követte. Megfordultam, de már csak a fehér Supra cipőt láttam amint kilép vele a gazdája. Pár pillanatig még néztem az ajtót ahol az imént lépett ki a megmentőm. Egyszerűen megfogott a kinézetével és a kedveséggével. Gondolataimból egy ismerős, kedvesen csngő hang rántott ki.  "Dia! Halllóóó! Itt vagy?" Az arcom előtt húzta el a kezét. Megrázva a fejemet válaszoltam: "Mi? Jah, igen." Nevettünk mind a ketten. "Már végeztél?" kérdezte. "Ööö, nem csak most jöttem be, de már nem vagyok éhes azt hiszem." pillantottam Katyre. "Oké, akkor gyere sétálgassunk. Persze csak ha te is ráérsz." Bólogattam, majd egy 'ühüm' kíséretében kisétáltunk az üzletből. Azon gondolkodtam, hogy megemlítsem-e vagy ne ezt a kis eseményt...Mi lehetne belőle? "Dia figyelsz te egyáltalán valamire?" kérdezte a barátnőm türelmetlenül. "Őszintén? Nem nagyon, de mondani akarok valamit, mert teljesen elvette az eszem." "Ki? Mi? Hogyan?" bombázott a kérdéseivel. Töviről hegyire elmeséltem neki a kis storyt egy fagyi kíséretében. "Hát megesik az ilyesmi az emberrel." mondta. "Tudom, de annyira megfogott és ahh.." magyaráztam. "Tudod ez így elég kevés..még a nevét sem tudod?" vakarta meg a fejét. "Sajnos nem." "Szeintem most hagyjuk a témát, mert nem jutunk előrébb úgy sem!" fordult felém. "Rendben." Csak én vagyok ilyen szerencsétlen, legalább a nevét megkérdezhettem volna. De lefagytam és nem tudtam mit tenni. Elmosolyodtam amikor eszembe jutott az utolsó kép róla. Egy limitált kiadású fehér Supra cipőt viselt, amiből alig van pár darab. "Min mosolyogsz?" kérdezte Katy. "Semmin." egész úton az 1000 wattos mosoly volt az arcomon.

ut.: Várom a kommenteket. :)